Reggel amikor felkeltem,furcsa érzés fogott el.Még pedig a másnaposság.Kinyitottam a szemeimet,s Louis mellkasán találtam magam.Remélem csak hazahozott a buliból és más nem történt.Én Niall-t szeretem.Lehetetlen hogy megcsaltam volna!!De mi van ha mégis?Jajj ne!Felültem,s az ágy támlának támasztottam hátam.Louis még aludt.Lassan felemeltem az egyik lábam,s letettem a hideg csempére,majd a másik lábammal is ugyanezt tettem.Felálltam,s bementem a konyhába inni.Kinyitottam a hűtőt de nem láttam benne semmi ihatót sem.Ezért inkább elővettem egy poharat,és ittam csap vizet.Ezek után visszamentem a hálóban.Louis már a telefonját nyomkodta.Én csak akkor vettem észre hogy egy szál fehérneműben állok ott.
Gyorsan a ruháim után kaptam,s befutottam a fürdőbe,mit sem törődve Loui-val.Gyorsan magamra kaptam a ruháimat,s megfésülködtem.Sosem éreztem még magam ilyen rosszul.Talán egy gyógyszert is be kellett volna vennem,mielőtt iszok.Mivel már lusta voltam újra bemenni a konyhába.Ezért visszamentem Louis-hoz.Remélem ő azért emlékszik valamire!!Leültem az ágy szélére,s Loui-ra néztem.Louis is felnézett,rám.
-Te se emlékszel semmire ugye?-kérdeztem szomorúan.
-Hát annyira hogy egy fesztiválon voltunk,és utána hazavánszorogtunk-mondta egyhangúan.
-Igen erre én is emlékszem,de remélem hogy nem történt meg az a dolog.-mondtam
-Na azt én is,Niall kicsinálna-mondta a végét elnevetve.
-Na az egyszer biztos-nevettem már én is vele.-Viszont,hogyan magyarázzuk ki neki,hogy nem a mi szobánkban aludtam?-kérdeztem
-Hát,mondjuk azt hogy nem találtad a kulcsodat,és inkább nálam aludtál.-mondta bizakodva,hogy ez nem is olyan rossz ötlet.Igazából ezzel nem is lenne gond,de Niall elég féltékeny típus,ráadásul,arról sem tud hogy Loui is idejött.Félek hogy ebből újabb vita lesz.Felálltam az ágyról,s a cipőm keresésére indultam.Hamar meg is találtam,hiszen az ajtó mellett volt mind a 2 darab.Nem nagyon szeretem ezt a cipőt,nagyon kényelmetlen.Ha visszamentem a mi szobánkba azonnal leveszem.Elköszöntem Loui-tól,majd elhagytam a szobáját.Út közben nem nagyon volt időm gondolkozni,hiszen csak 4 szoba előtt kellett elsétálnom.Az ajtó elé érve,már kicsit sem voltam nyugodt.Egyre jobban féltem,soha nem hazudtam még neki.De meg kell tennem!!Bekopogtam,hogy hihetőbb legyen,az hogy elhagytam a kulcsomat.Pár perc várakozás után,az ajtó kinyílt.A húgom állt előttem.Nem úgy nézett ki mint aki örül hogy megjöttem.
-Amy,Niall nagyon ideges-mondta félve
-Emm,nyugi meg fogom oldani-mondtam majd,bementem a kis "lakásba".Niall fel alá mászkált a kanapé előtt.Pontosan úgy mint,amikor eltűntem.Köszöntem neki,mire ő még idegesebb lett,s elindult felém.Nagyon megijesztett,soha nem volt még ilyen ideges.Hátráltam pár lépést,mikor láttam hogy ökölbe szorította kezeit.
Nyakán ki voltak dudorodva az erei,elég félelmetes látvány volt.Még a szemei is besötétültek.
-Hol Voltál Amy?-kérdezte ingerülten.
-L..Louis-al-dadogtam
-Mit kerestél Louis-nál?-tett fel egy újabb kérdést.
-Ott aludtam mivel,elvesztettem a kulcsomat,és nem voltatok itthon-hazudtam
-Csak aludtál?!!Nem veszem be !!!-üvöltött rám,majd megemelte kezét.Nagyon égett az arcom.Ekkor jöttem rá,hogy megütött.Na itt lett elegem.Mérgesen ránéztem,majd Emmára aki végig nézte az egészet.Elindultam Emma felé,s a fülébe súgtam hogy pakoljon.Írtam egy SMS-t, Loui-nak hogy mi haza megyünk,jöjjön velünk ugyanis félek a repülőn.Louis pár perc múlva visszaírt,hogy még ki se pakolt,szóval vár minket.El sem hiszem hogy Niall idáig süllyedt.Gyorsan összepakoltunk Emmával,s elindultunk Loui szobája felé.Niall kérdőn nézett ránk,mikor meglátott,bőröndökkel minket.
-Szakítok!!-üvöltöttem a képébe.Niall erre csak egy fájdalmas pillantást vetett rám,s az ajtó felé mutatott.
Most komolyan hagyja hogy csak úgy kisétáljak?"Ettől csak még mérgesebb lettem,s vissza adva a pofont amit kaptam tőle.Pofon vágtam.S az ajtóhoz mentem,majd kiléptem rajta.Ahogy Emma is.Átmentünk a négy szoba előtt,s bekopogtunk Loui-hoz.Egy perc múlva már előttünk állt,s átvette a bőröndöket.Elővette a kulcsát zsebéből,s becsukta a szobáját.Ezek után odamentünk a lifthez,s bepakoltuk a csomagjainkat.Emma a csaját bőröndjén ült,amíg mi Loui-val megbeszéltük hogy mi történt otthon.Louis felvette a csomagjainkat,én pedig azt segítettem hozni,amit csak tudtam.A recepciósnál Loui visszaadta a kulcsát,s elhagytuk az épületet.Fogtunk egy taxit,s kivitettük magunkat a reptérre.A reptéren megtudtuk,hogy csak egy óra múlva lesz,repülő Chicago-ig.Ezért leültünk egy padra.Én elővettem a telefonomat,s bekapcsoltam egy Ed Sheeran dalt.Emma és Louis pedig beszélgettek.Mégpedig arról hogy Emma amúgy sem bírta Niall-t.
El kéne terveznem hogy ha hazaértünk,mit fogok tenni.Azt hiszem bemegyek a még közös lakásunkba és,minden cuccomat összepakolom,és Emma is.Utána vissza költözünk anyáékhoz,vagy esetleg Loui-hoz.Inkább anyáékhoz.
-Emma!!-szóltam neki.
-Igen?-nézett rám kérdőn.
-Ha hazaértünk,sietnünk kell az összepakolással,s gyorsan vissza költözünk anyáékhoz.-mondtam.
-Öhm.. oké utána pedig kibérlünk egy közös lakást?-kérdezte bizakodva,hogy nem maradunk ott sokáig.Én erre rámosolyogtam,s bólintottam egyet.A következő fél órában nem szóltunk egymáshoz.Loui telefonált a többi fiúnak,s megbeszélte velük hogy mi történt.Hamar eltelt a fél óra.Egyszer csak azon kapom magam hogy,egy repülő mellett állok.Loui rám nézett amolyan "nemkellfélnedittvagyok" arcal,s mellé lökött egy mosolyt is.Nem tudom mért de jól esett hogy aggódik értem.Niall le sem szarta hogy én félek a magasban.Loui viszont bíztatott engem.Mikor leültünk a repülőn,Loui mellém ült és végig fogta a kezem.Nem is hittem hogy ő ilyen jó barát.Ám egyszer csak egy nemvárt személyt láttam meg felszállni a repülőre......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése